A ló ápolása külön rituálé: a gyökérkefe, porkefe, patatisztító a szertartás eszközei. Lehet ebben valami izgalmas, mert rengetegen kapnak hozzá kedvet. Összeszedtük a legfontosabbakat.
 
 
 

Lovunk rendszeres és gondos ápolásával, nem csak egészségét őrizzük meg, hanem komfortérzetét is javítjuk. Tehát nem csak használni, ápolni is kell a lovat! Az ápolás mikéntjét azonban nagyban befolyásolja a ló rendeltetése: az, hogy mire használjuk hátasunkat.

Általánosságban elmondható azonban, hogy az egyik legszükségesebb munkafolyamat a ló munka utáni izzadságának felszárítása.

Izzad, mint a ló

A nyereg (vagy szerszám) alatt a ló jobban izzad, a szőr letapad és összeragad. A következő lovaglás előtt ezt mindenképp ápolni kell, hiányában a nyereg feltöri a ló hátát, mely elég fájdalmas és a kezelése is hosszú időbe telhet. A legjobb, ha reggelente, abrakolás után és munka előtt végezzük el a szükséges ápolási teendőket.

Kell majd vakaró, gyökérkefe, porkefe, rongy és patatisztító

A szükséges kellékek a vakaró, a gyökérkefe, a porkefe, a rongy és a patatisztító. Először az összetapadt szőrfelületet keféljük ki a gyökérkefével (de csak finoman nyomjuk rá, mert a ló általában érzékeny, csiklandós), a lábon megmaradt sarat is ezzel távolíthatjuk el. Ezután az egész testet töröljük át alaposan a porkefével.

A vakaróval (ami műanyagból vagy gumiból készült eszköz) dörzsöljük át a lovat, mert ez erősíti a hámszövetet, ezzel fokozva a kültakaró védelmi szerepét. Ha ezzel kész vagyunk, akkor egy ronggyal töröljük át az egész testét. A hosszú szőröket pedig sörénykefével óvatosan fésüljük ki. Az alapos ápolás után foghatjuk munkába a lovat

A munka végeztével se hagyjuk rögtön magára a lovat: ha megizzadt, akkor járassuk, amíg meg nem szárad, majd szalmacsutakkal dörzsöljük át az izzadt részeket, hogy az összetapadt szőröket elválasszuk egymástól. Ha lovunknak ezután kedve támad meghempergőzni a friss szalmában, hagyjuk, hadd tegye, hiszen ez az ő természetes tisztálkodásimódszere! A munka utáni kétfázisos lábmosás is a "rituálé" része, először a sarat mossuk le, majd hűtsük le az inakat.

A pataápolást se hanyagoljuk el: lovaglás előtt a beletapadt trágyát, szalmát távolítsuk el patatisztítóval. Lovaglás után  pedig szabaduljunk meg a beletapadt földtől, sártól, kavicsoktól.

Körmözésre és patkolásra általában hathetente van szükség, ügyelve arra, hogy a pata növekedése mindig szabályos alakú maradjon. A patát azonban hetente, kéthetente kenjük be vékonyan patazsírral, hogy óvjuk a kiszáradástól.

Ha jó az idő, akár meg is fürdethetjük a lovat. Ilyenkor azonban valóban fontos, hogy a napon jártatva szárítsuk meg, mert vizesen beállítva a hűvös boxba könnyen megfázhat.